A saját definícióm Az oszteopátia olyan manuális terápia, amely szigorú tudományos bizonyítékokkal többnyire alá nem támasztott, úgynevezett „oszteopátiás elméletekre” építve kezel mozgásszervi, viscerális, szisztémás és pszichoszomatikus panaszokat. Ezen elméletek alapját az anatómia, a fiziológia és a patológia mellett az elmúlt 150 év szubjektív terapeuta-megfigyelései és tapasztalatai adják. Nem árulok zsákbamacskát: kritikus leszek. Egy olyan szakmáról van szó, amelynek

Ez egy meglehetősen komplex kérdés, amellyel más egészségügyi szakmák esetében ritkán találkozunk. Országról országra változik a definíció, a jogkör és a tartalom. Meglátásom szerint a káosz legfőbb oka, hogy a szakma 150 évvel ezelőtti születése óta rengeteg különböző irányba ágazott szét – anélkül, hogy ezek az irányzatok szilárd, modern tudományos alapokra kerültek volna. Önmagában megérne egy külön misét, hogy mi az oka ennek a tudományos lemaradásnak. A tudományos űr és

33 fokos hőségben indultam neki az estének, hogy egy laza 10 kilométeres körrel a Zürichbergen zárjam a napot. Zene nélkül futni elsőre talán pokolian unalmasnak hangzik, de pont ebben rejlik az izgalma. Ez a monotonitás, a puszta ismétlődés és az unalom – ami valójában egy masszív dopaminmegvonás – szó szerint meghekkeli az agyat. A logikus, elemző gondolatokért felelős prefrontális kéreg energiatakarékos üzemmódba kapcsol, míg a nyugalmi hálózat (default mode network) átves

Az oszteopátia egy manuális terápiás rendszer, amely a testet funkcionális egységként kezeli. A cél nem csupán a tünet enyhítése, hanem a teljes rendszer biomechanikai összefüggéseinek megértése. A gyakorlatban ez azt jelenti: Ha Ön hátfájástól szenved, nem csak a gerincét vizsgálom meg. Megnézem a medencét, a lábak statikáját és a fasciák (kötőszövetek) mozgékonyságát. A belső szervekkel való kapcsolat (viszcera) és a rekeszizom is szerepet játszik, mivel az ezeken a terület