Mire képes valójában az oszteopátia – és hol buknak el a terapeuták? (1. rész)

Az oszteopátia egy manuális terápiás rendszer, amely a testet funkcionális egységként kezeli. A cél nem csupán a tünet enyhítése, hanem a teljes rendszer biomechanikai összefüggéseinek megértése.

A gyakorlatban ez azt jelenti: Ha Ön hátfájástól szenved, nem csak a gerincét vizsgálom meg. Megnézem a medencét, a lábak statikáját és a fasciák (kötőszövetek) mozgékonyságát. A belső szervekkel való kapcsolat (viszcera) és a rekeszizom is szerepet játszik, mivel az ezeken a területeken fellépő feszültségek közvetlenül befolyásolhatják a hát biomechanikáját. Évekig tartó tapintási tréning (palpáció) segítségével próbáljuk lokalizálni az izmokban, csontokban, szervekben vagy akár a koponya területén lévő feszültségeket, hogy megtaláljuk az anatómiai gátakat.

Ez az elmélet. Remekül hangzik, de kritikusan is meg kell vizsgálnunk a valóságot:

1. A tudományos precizitás hiánya

Gyakran hiányoznak a tudományosan megalapozott, pontos elemzések. A páciensek így sokszor arra vannak utalva, amit a terapeuta éppen gondol, érez, vagy amilyen személyes tapasztalatai és előítéletei vannak.

2. A „holisztika” mint elméleti konstrukció

A fent említett összefüggések sokszor csak elméletben léteznek. A valóságban kérdéses, hogy minden medencecsonti feszültség valóban hatással van-e a lábfejre. Én csak akkor dolgozom a medencéjén, ha ott mechanikai aszimmetriát látok és érzek – járás, ülés vagy állás közben. Fontos számomra: Önnek értenie kell, mit csinálok és miért.

3. A „teljesség” egója

Az oszteopátia nem lesz automatikusan holisztikus. Mivel az orvostudomány nem kényszeríti rá az oszteopátiát a szigorú tudományos bizonyítékokra, sok koncepció működhet anélkül is, hogy igazolva lenne. Véleményem szerint a „holisztika” kifejezést gyakran csak az ego használja, hogy a terapeuta „különlegesebbnek” tűnjön.

4. A passzivitás csapdája

Az oszteopátia elsősorban passzív kezelési forma – a páciens fekszik, a terapeuta kezel. De a passzív kezelés csak egy apró része a hosszú távú megoldásnak. Ön is ismer olyat, akinek kéthetente járnia kell „ropogtatni” a bordáit? Ez a szomorú valóság. Ilyenkor én egy olyan terapeutát látok, akinek a kezelése elbukott.

2. rész: Egy név, száz arc. Miért nem ugyanazt jelenti az oszteopátia mindenhol, és mit jelentenek ezek a nemzetközi különbségek Önnek, mint páciensnek?